A farnadi iskolák rövid története:

Sajnos mivel írásos emlékeink nem lévén ill. a krónikák hiányosságai miatt, a XVII. század előtti iskolák, tanítók működési idejét a feledés pora belepte adataink nincsenek. Az idők folyamán 3 felekezeti iskola alakult: katolikus, evangélikus és református hitvallású.

Az 1701.évi nagyölvedi egyházlátogatási jegyzőkönyvben a farnadi gyülekezet iskolamesteri állása az idő szerint betöltésre vár. A következő feljegyzés Démund nevű kántortanítóról olvasható, aki 1882-ben kezdett tanítani. Az iskola 1890-ben épült, mellette egy lakás a kántortanító részére. 1917-től Kapitán Béla, Gergely Mária, Szarka Szidónia, Durics László és Komlósi Árpád munkálkodásáról van tudomásunk. Őket 1925-től Krekó Imre      (1936-tól mint igazgató), Bodó Sándor, akiket 1936-tól Bodóné Warchol Erzsébet, Bednárik Anna, ill. 1942-től Szabó Árpád követ. 1940-ben az iskolához hozzáépítenek egy folyosót ill. egy termet.

Az evangélikus krónikában 1825-ben említik az iskolát először (ez valószínűleg a régi paplak épületével azonos).   Az ezt követő években is számos említést találunk a működő iskola épületéről, de a legáttekinthetőbb írás Grendel Györgytől származik, aki 1897-ben - ideérkezésekor - vette át a krónikát Luppa Lajos kántortanítótól. Lejegyzett egy áttekintést szájhagyomány alapján, amelyben többek közt időrendi sorrendben sorolja fel az 1825-től addig itt működő tanítók nevét: Bednárik István, Turcsányi András, Devora János, Bartalomej Dániel, Liffa Sámuel, Latkóczy Péter, Genyő István, Graff Gábor, Bobcsek István, Launer János, Bobcsek Sámuel, Luppa Lajos. Grendel György 1928-ig tanított Farnadon, már az 1909-ben felépült új iskola épületében is. Őt követték Gschweng József (1939-ig) és Jakus Lajos (1945-ig).

A református iskola múltjáról a vallásüldözések idejéből igen keveset tudunk. A XVII. század első felében iskolamesterét elűzték, tanodáját bezárták (az 1638. sérelmi felirat ez az esetet szintén felpanaszolja). Előkönyörgő tanítói 1804-től ismeretesek, úgy mint.: Gere József 1810-ig, Czövek Mihály 1833-ig és Szobonyai Endre 1838-ig, Szabó János 1867-ig, aki kivonatot készítve az 1790-es kétyi anyakönyvből, lejegyzi a farnadi oskolatanítónak fizetését. 1875-78-ig Pap Gyulát és Torma Jánost alkalmazták az iskolai teendők elvégzésére. A jövedelmi és jegyzőkönyvi feljegyzés említést tesz arról, hogy 1890-től a lelkészi állást Csomasz Gyula lelkésztanító tölti be, akit 1895-ben Patay Gyula lelkész és egyúttal okleveles tanító (tanítókáplán) követ. 1899-ben Akúcs Istvánról, majd 1901-ben Szabó Etelka okleveles tanítókról ill. Czuczor Ida kisasszonyról olvashatunk. 1903-ban Szabó Gyula veszi át a stafétabotot, akit Jako Ilona követ. Mikor férjhez ment a római katolikus Azsaltovics Gyulához, a tanítói állásából felfüggesztették. Helyére Máthé Gyula érkezett 1909-ben. 1911 októberében, szüleinket, nagyszüleinket is tanító közkedvelt Hadnagy Gyula tanító úrról olvashatunk, aki Kolozsvárott szerezte meg tanítói oklevelét. 1930-ban megbízatást kapott az igazgatói teendők végzésére. 1933-ban már az új (ma is látható) iskolában taníthatott, nevelhetett, egészen 1945-ig.

Az állami iskola működéséről, nyomáról nem ismerünk adatokat. Annyit tudunk az 1945. augusztus 19-i református jegyzőkönyvből, hogy az iskola igazgatója Szabó Árpád volt. Az állami törvényi rendelkezés alapján a presbitérium az ő jelenlétében adta át az iskolát és a tisztán tanítói célra szolgáló épületeket, valamint a leltár szerint felvett iskolai berendezést és tanszereket az akkori csehszlovák államnak.
                                                                                                                                                                                                                                                        Vass Éva, Henzel György, Mgr. Molnár Nádasi Zsófia


A II. világháború után az iskolákat államosították. A magyar tanítókat elbocsátották. A magyar anyanyelvű gyerekek is szlovák iskolákban tanultak. Az 1948-as forradalmi események után lehetővé vált a magyar nyelvű oktatás újraindítása. Községünk magyar nyelvű polgárai 1949 júniusában követelték a magyar nyelvű oktatást az  1-5 évfolyamokban. Mivel a magyar nyelvű oktatás nem indult 1949 szeptember elsején, a magyar nemzetiségű szülők nem engedték gyermekeiket iskolába. 1949.október 1-én a szlovák tannyelvű iskola mellett két magyar oktatási nyelvű osztály indul.
     I. osztály - 1-2 évf. 49 tanuló Imrich Lovecký
    II. osztály - 3-5 évf. 63 tanuló Vrábel Márta
Az 1950/51 iskolaévre az 1-5 évfolyamra 156 tanulót iratnak be.
1951. május 15-én az iskola önálló szlovák és magyar iskolára oszlik. Az önálló magyar tanítási nyelvű iskola igazgatójának Csanaky Károlyt nevezik ki.
Az 1951/52-es iskolaévet már Vrábel Márta igazgatásával kezdi az iskola. Mellette Góráz Emilia és Tóth Sándor voltak az első tanítók. Ebben az évben már 147 tanulója volt az iskolának:
     I. osztály - 1.évf. 27 tanuló Vrábel Márta
    II. osztály - 2.évf. 35 tanuló Góráz Emília (Mikla Mária)
    III. osztály - 3.évf. 29 tanuló Tóth Sándor
    IV. osztály - 4.évf. 30 tanuló Danis János
     V. osztály - 5.évf. 26 tanuló Tóth Etel

Még ebben az iskolai évben magalakult a pionírszervezet is 23 tanulóval. Az ünnepélyes fogadalomtétel május 1-én volt (később ezért nevezték Május 1. Pionírcsapatnak).
Ezekben az években gyakran váltották egymást a tanítók, legtöbbjüknek még az érettségije is hiányzott, amit lelkesedéssel, nemzetük iránti odaadással pótoltak.
Ekkor még az is előfordult, hogy nyáron az iskolában tárolták a gabonát, s ezért a tanítás csak később kezdődhetett. Az 1955/56-os tanévtől kezdve már Mészáros Imre az iskola igazgatója.
Az 1957/58-as tanévben már önálló osztályban tanítanak, 160 tanulóval.

Az 1959/60-as iskolaévvel kezdetét vette a nyolcéves középiskola kiépítése. Eddig a felsőbb osztályokba a tanulók Nagyölvedre jártak. Rövidesen szűknek bizonyult az egykori katolikus iskola, s így egy osztály a református iskola épületében kapott helyet.
A teljes szervezettséget az 1962/63-as tanévben értük el, de akkor már kilencéves alapfokú iskolának hívták. Iskoláinknak 225 tanulója és 11 pedagógusa volt. Imre László lett az igazgatóhelyettes.
A legnagyobb létszámot 228-at az 1968/69-es tanévben értük el, sajnos azóta a létszám állandóan csökken.
Mivel a 60-as években sok falu kap új iskolát, a farnadiak is megkezdték az utánjárást, ami nem is volt olyan könnyű (1963), mert az építkezés csak 1965 áprilisában kezdődött. A munkálatok nagyon lassan haladtak, mert egyszer cement hiányzott, máskor pedig munkáskéz. Nagyban hátráltatta az építkezést a közben kitört szarvasmarha száj- és körömfájás. Mivel a falut elzárták a külvilágtól, a tanítás is szünetelt az iskolában. A tanulókat 4/5-ös csoportokban a házaknál oktatták a pedagógusok, ami nagyon megnehezítette a munkájukat.
Az új iskola építése az egész falut lázba hozta. Kivette részét a munkából a szövetkezet, a kommunális üzem és a lakosság is. Feljegyezték, hogy még a 83 éves Buchlovics István is segített az iskola felépítésében. Végül teljesült a farnadiak vágya: felépült a 14 tantermes, kétszintes iskola. Akkori szokás szerint még az ünnepélyes átadás előtti napon is lázasan dolgoztak, hogy másnapra (1966.szeptember 3-án du. 14.00), amikor az "elvtársak" megérkeznek, mindent rendben találjanak.                                                                                                                                                     

Imre László

Az új iskolában kapott helyet a szlovák tannyelvű iskola is, melybe a környező falvakból is jártak tanulók. Az iskola igazgatója (szlov.+ magy.) Mészáros Imre, a helyettese pedig Anton Pavlovič lett.
A krónikás szerint az 1968-as politikai események nem nagyon éreztették hatásukat, a tanítás a megszokott mederben folyt. Az 1970/71-es tanévben Petrezsély László lett az igazgató, a két iskola is különvált, de továbbra is egy épületben maradt.
Petrezsély Lászlót 1974-ben Gunyics János, majd 1975-ben Pál Miklós váltotta fel.
A következő tanévvel kezdetét vette az iskolareform, aminek a végén ismét nyolcéves alapiskola lettünk. Az 1977/78-as tanév kiemelkedő kulturális eseménye Ady Endre születésének 100.évfordulója, valamint Szilva József - rajzszakos kolléga képkiállítása a kultúrházban.

Az 1985/86-os tanévtől Vorák Ferenc az iskola igazgatója, vezetése alatt új kerítést és aszfaltburkolást kapott az iskola. A rendszerváltást követően az iskola politikamentes intézmény lett. Megszűnt a pionírszervezet is, viszont megalakult az iskolaszék, melynek Pál Miklós az elnöke.

1991-ben az iskola irányítását Miklós Zoltánné vette át. A következő év legjelentősebb eseménye az iskola területén kialakított "CROSS" pálya. Az ötlet Mácsadi Tibortól származott, aki a kivitelezésben is segített.

1996-ban tanulóink is bekapcsolódtak falunk első írásos megemlítésének 840.évfordulója rendezvényeibe.
Külön kell szólni az iskolánkon folyó oktatói-nevelői munkáról. Amióta iskolánkon felsőbb évfolyamok is vannak, szép eredményeket értünk el sportban, a kultúrában és a különböző tanulmányi versenyeken. Azt, hogy iskolánkon színvonalas oktatás folyik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt 50 év alatt .. tanulónk szerzett érettségit és .. diplomát.

Az irodalom népszerűsetés az iskolánkon megrendezett író-olvasó találkozók (Gyurcsó István 1974, Batta György 1979, Balajti Árpád 1988, Tóth Elemér 1988, Keszeli Ferenc 1988) és a rendhagyó irodalmi órák segítették elő, melyeket színművészeink tartottak. Az említett célt szolgálta a számtalan színházlátogatás Zselízen, Komáromban, Pozsonyban is.
Az elmondottakon kívül tanulóink rendszeresen úszótanfolyamon (1965-től) és sítanfolyamokon (1969-től) vettek részt.
A színjátszás alapjait már 1954-ben lerakták a "Hófehérke és a hét törpe" című mesejáték betanulásával.

A következő évben a "Jancsi és Juliska" c. mesejáték és a "Csipkerózsika" került bemutatásra. A sort a "Tapsifüles"-sel folytattuk. Azt, hogy kik tanították be, a krónika nem említi. 1967-ben a "Furulyácská"-t Petrezsély László és Száraz Lajos rendezték. A következő évben Imre Lászlóné és Bellus Dánielé felújították "A Hófehérke és a hét törpe" c. mesejátékot. A "Jávorfácská"-val (1973), amelyet Imréné és Gundáné rendeztek, részt vettek a járási versenyen is, ahol 3.dijat nyertek. A színjátszó csoport, mely a József Attila nevét vette fel Miklós Zoltánné és Gunda Béláné irányításával 1976/77-es isk. évben a Duna Menti Tavaszon a "Táncos csizma" c. mesejátékkal szerepeltek. A következőn évben Sipos Jenő: Világjáró Jankó című darabjával eljutottak a Duna Menti Tavaszra.
A tánccsoport 1959-től rendszeresen működött. Alapítói Mészáros Gabriella és Imre Lászlóné voltak. Rendszeresen gyakoroltak és minden kultúrműsorban felléptek. A szükséges ruhákat és egyéb kellékeket a szülők készítették. A 70-es évektől már nevet is kapott : Búzavirág tánccsoport. Az első nagy szereplése Magyarországon, Nógrádban volt, a szülőkkel így méltóképpen képviselték az iskolát. A helyi fellépéseken kívül a járási seregszemlén I. helyet szerzett "Farsangi népszokások" koreográfiával. Részt vett a kerületi versenyen Ipolynyéken nagy sikerrel. Meghívást kaptak a zselízi Országos Dal és Táncünnepélyre is. Nagy élmény volt több száz ember előtt fellépni. 1989-ben, fennállásának 30.évfordulóján ismét siker koronázta a csoport munkáját. A sok hazai fellépés után a járási seregszemlén II. helyezést ért el.                                                                                       

Imre Lászlóné, Mgr. Pál Miklós, Mgr. Száraz Lajos

A tanulók iskolán kívüli tevékenységét a pionírszervezet irányította. Már a megalakulása kezdetétől sokrétű, színes munkát fejtett ki. Szeretném röviden felvázolni, hogy 1951-től 1990-ig milyen eredményeink voltak. Bár sokan elítélik ezeknek az éveknek a munkáját én mégis azt állítom, hogy azoknak a gyerekeknek az volt az ifjúsága és az volt a szép. Arra tudnak emlékezni mint gyermekkoruk örömére.

              Talán felcsendül lelkükben,

             az a régi nóta.
               Boldog idő szép gyermekkor,
                  jöjj vissza egy szóra.

Az 1951/52-es iskolai évben megalakult a pionírszervezet. Május 1-én 23 pionírt avattak. Az ezt követő években egyre több tanuló vett részt az iskolán kívüli munkában. Műsorokat készítettek az egyes ünnepélyekre, társadalmi munkában vettek részt, érdekkörökben dolgoztak. Az így keresett pénzből főleg meséskönyveket, társasjátékokat vettek. 1957-ben Horváth Erzsébet irányította a pionírmunkát. Megrendezték az első farsangi karnevált amely hagyománnyá vált. 1958-ban Mészáros Gabriella lett a pionírvezető. A biológiai körön kívül már az ügyes kezek és technikai körök is működtek.
1959/60-as iskolai évben megnyílt a 6.osztály a pionírcsapat vezetője Imre Lászlóné lett. Az esztrádműsorokból és brigádmunkákból befojt pénzből megvásárolták a pionírszimbólumokat (csapatzászlót, 2 harsonát és egy dobot) A csapat a "Május 1" nevet kapta, mivel az első pionírokat 1952 május 1-én avatták fel. A rajzászlókat a szülők varrták. 1966/67-es tanévben megnyílt az új iskola. A szlovák iskola is 9 éves lett. A közös pionír csapat vezetője Imre Lászlóné, 292 pionír és 128 szikra alkotta a csapatot. Minden munkát közösen végeztünk. 1967/68-as tanévben Szilva József vette át a csapat vezetését. A 80-as években ismét Imre Lászlóné a csapat vezetője. A járási ifjúsági szervezettől 10 ezer korona támogatást kapott a PSZ, melyből sátrakat, hálózsákokat és matracokat vásároltak. Ezek hozzásegítettek a nyári táborozások megszervezéséhez. A jó munkát a járási szervek oklevéllel jutalmazták. A pionírok többször meglátogatták a nyugdíjasokat is, egyszer még a lontói öregek otthonában is voltunk. A járási "Géppisztoly" versenyen a 6. Osztály tanulói bronz érmesek lettek. Bár pionírjaink minden évben szorgalmasan gyűjtötték a gyógynövényeket a legtöbbet az 1987-es évben összegyűjteniük (járási II. helyezés és kerületi IV. helyezés).
Az 1988/89-es tanévben a pionírcsapat elnyerte a járási vándorzászlót. Ugyanekkor megkaptuk a "Példás kollektíva" kitüntetést is. A pionírok közel 40 éves tevékenysége 1990-ben a PSZ feloszlatásával véget ért.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 Imre Lászlóné